Chapter 2

Sziasztok!

Köszönöm szépen a sok érdeklődést a blog iránt. Imádlak titeket! Mai nap megírtam nektek a folytatás, remélem tetszeni fog. Jövőhéten edzőtáborba leszek, szóval egyenlőre nem tudom mikor lesz fent a harmadik rész, de sietek!

Most jó olvasást kívánok, és légyszíves komizzatok, komizzatok, komizzatok!

Fanni xx

Lara szemszöge

Álmosan nyújtózkodom az irodában elhelyezett fotelomban. Nagyon kivagyok merülve a sok munkától. Meg sem álltam az utóbbi időben. Laura már nincs itt, haza engedtem. Fölöslegesen ne legyen bent a hotelban.

A szekrényemben elhelyezett edzőtáskámra pillantok, és régi emlékek villannak be. Amikor még kis iskolás voltam, és nagyon sok szabad időm volt rengeteget jártam futni, sportolni. Mai napig imádom a sportot, de a munkám elveszi az összes energiámat. Mivel a hotel igazgatója vagyok, hála édes apukámnak, aki elindított ezen az úton, ingyen használhatok természetesen bármilyen szolgáltatást. Telefonom kijelzőjén a betűk délután 4 órát mutatnak. Van időm estig. Fut át agyamon a kósza gondolat, hiszen Laurával valami közös programot tervezünk későbbre. Felkapom az edzőtáskámat, aminek oldalzsebébe csúsztatom a telefonomat. Szép komótosan lesétálok az úszómedence melletti, gazdagon felszerelt edzőterembe, ahol az összes alkalmazottam kedvesen köszön és mosolyog rám. Nagyon sok piros-fehér-zöld színben pompázó ruhát viselő embert vélek felfedezni, akik a terem több helyét is igénybe veszik. Gyorsan a női öltözőbe megyek, átveszem fekete sportnadrágomat és felsőmet, majd zoknit cserélve a még alig használt cipőmbe dugom a lábam. Mind a kettőre szép, formás masnit kötök. Hajamat átfésülöm, és erős copfba igazítom, hogy ne essen szét futás közben. Miután elégedett vagyok kinézetemmel, kilépek az öltözőből és a futópadokat veszem célba.

Elég zsúfolt most a hely, mivel ,ahogy észrevettem a magyar válogatott úgy döntött, hogy ma itt helyben edz, vagy is inkább erősít. Próbálom kizárni a hangos zsivajt amit leginkább ők okoznak. Telefonomban kiválasztom a futáshoz megfelelő zenelejátszási listámat, majd fülhallgatón keresztül hallgatva a zenét bekapcsolom a kondi gépet, és már futok is.

Olyan felemelő érzés! Ilyenkor mindig kizárom a körülöttem fontoskodó embereket és csak magamra, a futásra összpontosítok. Megmondom őszintén, futáson kívül nem nagyon szoktam mást csinálni, a többi dolog nem köt le. Így is kordában tudom a testemet tartani.

Fél óra futás után, levezetőként kocogok még egy kicsit a gépen, majd leállítom azt. Izzadt homlokomat a magammal hozott törölközőbe törlöm, és a terem pultjához sétálok, ahol a mindig fitt Gigi áll segítségemre.

-Szia. Miujság? –fordul felém a gurulós székével.

-Rég futottam ilyen jót. –veszek ki egy epres-fehérjés shaket a hűtőből, amit lassan szürcsölgetek. –Kérsz te is? –mutatok egy ugyan ilyen shake-re csak zöld almás kiszerelésben. Gigi mosolyogva megvonja a vállát, majd bólint egyet.

-Köszi. –mondja és már issza is, akár csak én.  –Beszéltél már valamelyikükkel? –kérdezi kíváncsian a tőlünk nem messze edző fiúkat figyelve.

-Az edzőn kívül?!  –nevetek hangosan, mire Ő is kacagni kezd.

-Na de most viccet félre téve. Itt lesznek majdnem három hétig, csak nem fogod őket távolról bámulni?! –néz rám értetlenül.

-Miért bámulnám a vendégeimet? –kérdezek vissza kissé ingerülten és hangosan. A várt választ, viszont sajnálatomra nem Gigitől érkezik.

-Mert jól nézünk ki! –egyből megfordulok. Magas srác, kék szem, barna haj. Szalai. Rám kacsint, majd Gigihez fordul segítségért.  Egy hideg vizet szeretne inni. Haja csapzott, egyen felsőjükön pedig itt-ott már sötétebb árnyalatú a piros szín az izzadság miatt. Belekortyolok a hideg shakebe, ami a torkomon végig csorogva szinte sistereg. Ádám felbontja a vizet és majdnem a felét meg is issza. Kezébe veszi a pulton elhelyezett szórólapot és szó nélkül olvasgatja.

-Van amúgy valami ötleted ma estére? Laurával nem tudjuk merre menjünk. –könyökölök le a pultra, nem messze a magyar válogatott játékosától.

-Hát bocsi, de én ma Andrew-val  megyek moziba. Már rég volt ilyen közös normális programunk. Remélem megérted. –biggyeszti le szomorúan az ajkait.

-Persze, ilyen az ha az ember kapcsolatban van. –forgatom meg a szemeimet, amik a mellettem olvasó Ádámon nyugodnak meg. –Akkor lehet megint ilyen otthon ülős esténk lesz. –felelem lehangoltan majd az üres üvegeket a kukába dobom.

-Szabad? –rázom meg az előbb említett tárgyat az olvasó Szalai előtt.

-Oh igen, köszönöm. –mosolyog egyet, majd a szórólapot visszarakja a helyére. –Szabad amúgy ajánlanom valamit? Mármint a ma estére.

Tekintetem egyből Gigire vezetem, aki ugyan olyan kíváncsi mint én.

-Természetesen. –válaszolok boldogan. Lehet még sem lesz olyan unalmas esténk.

-Ma este van az EB megnyitója, és így illik nekünk is elmenni, még ha nem is játszunk. Viszont vannak páran akik sérültek és inkább pihennek. Eljöhetnétek a lánnyal akit előbb említettél. –vázolja a helyzetet, ami már első hallásra is elég izgalmasan hangzik.

-Remek szuper ötlet! Amúgy Lara. –nyújtom felé a kezemet.

-Szalai Ádám.

-Laura akit említettem, pedig az asszisztensem.

-Oh Ő volt veled ebédnél. –csillan fel valami „ahhaa” élmény a szemében.

-Pontosan. Ő pedig Gigi. –mutatom be a másik legkedvesebb barátnőmet az ifjú focistának.

-Szuper! –válaszol kedvesen, majd visszatér eredeti témánkra. –Szóval van kedvetek jönni?

-Hát minden jobb annál, hogy csak otthon üljünk…szerintem. Szóval igen, hogyne lenne. –teljesen belelkesülök az ötlettől.

-Rendben. Nyolckor ha találkozunk az arénánál az jó? Vagy menjünk együtt? –kérdezi csípőre tett kézzel. Hmm micsoda formás test!

-Jobban örülnék ha együtt mennénk. Kocsival párotokat eltudunk vinni és legalább nem megyünk egyedül Laurával. –állok egyik lábamról a másikra.

-Nekem az is jó. Megbeszélem a srácokkal.

-Rajtunk kívül még ketten beférnek. Szóval jöjjenek nyugodtan. –ajánlom fel a fuvart a pályáig meg vissza.

-Jolvan. Akkor fél nyolckor a hall-ban? –egyeztetjük a találkozó helyszínét.

-Tökéletes. Mi itt leszünk. –mosolygok rá miközben alsó ajkamba harapok.

-Szerintem mi is. –neveti el magát. –Na de megyek vissza. Sziasztok! –int egyet gyorsan és már vissza is tér edzeni. Egy ideig nézem távolodó alakját, majd visszafordulok Gigihez, aki vigyorogva néz.

-Hát amúgy hahó én is itt vagyok meg voltam. –kezd kuncogásba. –Valahogy úgy érzem nem fogtok ma unatkozni, és azt is, hogy nem csak bámulni fogod a vendégeidet.

                                                                              ***

-Na ne! Te csak szívatsz engem! –szinte sikít Laura a telefonban. Nem igazán akarja elhinni, hogy hova megyünk este.

-Soha nem hazudtam még neked. Miért most tenném? –kérdezek vissza, mialatt a meleg, habos vízben áztatom magam, már otthon.

-Mekkora jó fej az Ádám. –áradozik, és hallom, hogy közben a szekrényéből válogatja a ruháit.

-Igen az, de akkor ne felejtsd el, hogy fél nyolckor tali a hotelban. –mondom el megint, mert tudom, hogy elég feledékeny.

-Jaj nyugi ott leszek. –válaszol, és már le is csapja a telefont. Hát nem semmi. A biztonság kedvéért küldök neki még egy sms-t. Kiszállok a kádból megtörölközöm, és mivel nem szeretnék öltözködésben nagyon kitűnni a laza tömegből, ezért egy fekete farmert és csíkos felsőt párosítok össze. Hajamat kivasalom, szemüvegemet felveszem. Mikor mindennel kész vagyok, eddigi cipőimet most lapos sarkúakra cserélem és már indulok is vissza a hotelba.

Balázs szemszöge

-Hát ilyen tényleg a világon nincs. Én megőrülök. –túrom fel már szerintem harmadjára a bőröndömet, illetve az egész szobát a telefonom után. –Még is hol lehet? Nagyá nem láttad?

-Mit? –ordít ki a fürdőszobából.

-Hát a telefonomat. Egész délután nem találtam. –túrok bele idegesen a hajamba. Az a telefon nagyon fontos nekem. Rajta van szinte a fél életem.

-Biztos itt van valahol. Nézz körül! –mondja miközben a haját igazítja nagyon gondosan.

-Te most szórakozol velem? Már lassan egy órája keresem, de sehol nincs. –vágom le magam a fotelba, és azon agyalok, hogy merre hagyhattam. Hangosan kopognak az ajtón. Felpattanok és kinyitom.

-CsÁdám, gyere be. –mondom a magas Szalainak, és most már én is belebújok a cipőmbe.

-Készen vagytok? –kérdezi tőlünk, és bepillant a fürdőbe ahol még mindig a kis Ádi készülődik.

-Hát fogjuk rá. Balázs nem találja a mobilját. –fejezi be végre a hajcsinosítást Ádám.

-Nem gáz, majd csinálunk az enyémmel képet. –legyint egyet Szalai.

-Ahj, de én akartam vinni magammal azt ma este. –kötök masnit idegesen a cipőmre.

-Fogd a kártyát és gyere inkább, mert nem fogunk oda érni. –terel ki a szobából a két Ádám, és már megyünk is lefelé a lépcsőn. Van lift is! Nem értem minek lépcsőzünk, most fürödtem. Hőbörgök magamban.

Lent a hall-ban sokkal kellemesebb idő van. Jár a levegő, ami kicsit felfrissíti az embert.

-Még is mire várunk? –kérdem zsebre dugott kézzel, mert feltűnt, hogy egyik csapatársunk sincs ott velünk.

-Már semmire. –fordul Szalai a főbejárat felé, ahol egy dögös barna hajú csaj sétál éppen be napszemüvegbe. Leveszi a szemüveget, és ahogy meglát minket elmosolyodik és odajön hozzánk. Hirtelen köpni nyelni nem tudok.

-Szia Ádám! Sziasztok! –mosolyog ránk, amitől arcán kis bájgödrök jelennek meg. –Lara vagyok, amúgy a hotel igazgatója. –kuncog egy kicsit, majd Nagyá-val kezet fog.

-Balázs…Dzsudzsák Balázs. –hebegem kicsit zavartan, majd lágy kezeit érintem meg, bemutatkozás képpen.

-Örülök. –mondja, majd Szalai mellé áll.

-Lala is itt lesz mindjárt. Szerintem addig menjünk kocsihoz.

Alig telik el 3 perc, egy már ismerős arcú szőke lány nyitja ki a kocsi ajtót és beül hátra Nagyá és közém. Kicsit látszik rajta, hogy meg van illetődve, de aranyosan bemutatkozik. Szóval Ő Laura, vagy is Lala. Miután mindenki bekötötte magát, Lara beindítja az autót, és el is indulunk, hogy részt vegyünk a megnyitón. Huu hosszú este elé nézünk az biztos.