Prolog

Sziasztok!! 
Üdvözlök mindenkit a blogon, Fanni vagyok. Nem tudom, lehet már találkoztatok velem más oldalon is mert írtam már sokféle blogot. Most a nagy foci láz miatt én is kedvet kaptam mondatokba foglalni gondolataimat. Láttam nagyon sokan kerestek a Srácokkal kapcsolatos blogot, ezért én is neki vágtam egynek. Kérlek ha olvassátok a prológust akkor hagyjatok valami véleményt arról, hogy hogy tetszett! Szeretném minél hamarabb hozni az első részt. Nagyon örülnék ha értékelnétek írásomat! A kinézet egyenlőre elég lapos, de már dolgozunk rajta. Remélem 2 héten belül az is teljes egészében fog pompázni!Jó olvasást nektek!Fanni xx

Balázs szemszöge

Szédülök. Ez semmi kétség. Ráadásul még a gyomrom is tótágast áll odabenn. Mindjárt kidobom a taccsot, ez tuti. Ki kell menjek a mosdóba. Merre van egyáltalán a mosdó? Hol vagyok és mi a fene történt tegnap?

Megerőltetem magam, hogy szemeimmel körbenézzek, de az üvegablakon beáramló fény, késként hat ilyen állapotba. Eltart egy ideig amíg végre tisztán látok, és fejemet megnyugodva hajtom vissza pezsgő színű kanapémra. Igen, az enyémre, ugyan is itthon vagyok. Hála Istennek, vagy másnak, de a tegnapi hatalmas buli után, valahogyan sikerült hazajutnom. Rohadt nagy hálával tartozom…Ádámnak? Sűrűn pislogok, hogy még jobban szemügyre vegyem a nappali túloldalán fekvő fiatal srácot. Igen, minden kétséget kizáróan ő az aki segített hazavergődnöm tegnap éjjel vagy talán ma hajnalba. Erősen simítok végig arcomon, és dörzsölöm meg a szemem. Ruháimat átjárta a pia szaga, ezért egyenesen a fürdőszobába megyek. Áthúzom fejemen a barna pólót, illetve a farmernadrágot a földre ejtem és beállok a meleg zuhany alá. Gyorsan letusolok, majd köntösbe tekerem magam. A forró pára miatt először hűvösnek érzem a ház többi részében lévő levegőt. Lassan a világos fehér szekrénnyel felszerelt konyhába csoszogok, ahol meglepetten ér a már a bárszéken ülő Ádi. Éppen telefonján gépel valamit nagyon sebesen, és hirtelen észre sem veszi, hogy már nincs egyedül. Leveszek egy bögrét a polcról amibe meleg kávét öntök. Vajon Ádi főzte le ezt az adagot?

-Jó reggelt! – köszönök végül elsőként és helyet foglalok vele szemben. Megnyugtat az, hogy nem csak rám volt ilyen nagy hatással a party, hanem rá is. Arca fáradt, haja összevissza áll. Még a tegnapi ruha van rajta, ami…bűzlik. Akár csak én egy 20 perccel ezelőtt.

-Neked is! Bár, szerintem a tegnap esténél nem igen lehet jobb. Nagyon toltad tegnap Balázs. Emlékszel valamire egyáltalán? – Kezdett el már kora reggel, vigyorogva fecsegni. Letette a telefonját a pultra és saját magát is kiszolgálta a fekete levessel.

-Inkább csak azt mondom, hogy dereng…– kapcsoltam be én is mobilomat ez idő alatt.

-Nagyon pacek buli volt. Érdekelnek a részletek? – ült vissza velem szembe.

-Nem tudom akarom e hallani, hogy mit csináltam részegen. –horkantottam fel hangosan, miközben magamban jót nevettem azon, hogy elképzeltem részeg alakításomat. Leszálltam a bárszékről és inkább a kevésbé instabil kanapéra ültem. Ádi ugyan így tett csak kicsit távolabb ült le tőlem.

-Nah szóval bementünk a clubba, tudod, de már előtte ittunk egy kicsit és utána…

***

Te jó ég! Tényleg fergeteges este volt! Emlékszem vissza Ádám beszámolójára, miközben a megfelelő ruhákat hajtogatom be a bőröndömbe. Kicsit talán túl lőttem a fröccsökkel kapcsolatban. Gyomrom egyből felfordul, amint az italra gondolok. Undorító!

Felállok a már majdnem teli bőröndömtől és a konyhába megyek, hogy narancslevet igyak. Remélem az valamennyire rendbe hozza a gyomromat. Ádám éppen PS4-gyel játszik a tévén, és hangosan káromkodik amikor a bíró nem fújja be a szabálytalanságot tizenegyesre. Már délután 5 óra van, jóformán az egész napot itt töltötte.

-Itt alszol? – veregetem hátba, és oda nyújtok neki is egy pohárral a 100%-os gyümölcsléből.

-Köszi. Amúgy nem hiszem, még össze sem pakoltam a cuccaimat. – húzza el a száját.

-És izgulsz már az EB miatt? – dobom le magam mellé és kezembe veszem a távirányítót aminek segítségével 2 személyesre változtatom a játékot.

-Ez a fajta egészséges izgulás van bennem. Csak pozitív élményt várok tőle. – teszi le az üvegasztalra az üres poharat. – Játszunk egyet? –veszi kezébe a joystick-ot.

Alig teszi fel a kérdést, már el is indítom a játékot.

-Mehet!

Lara szemszöge

 Hatalmasat nyújtózkodom, miközben a reggeli napfény akaratosan tör be a szobámba ezzel megvilágítva a falakon lógó festményeket illetve képeket. Friss rózsa illat járja át az egész teret. Jó ötlet volt ide tenni őket. Vetek egy pillantást az éjjeli szekrényen lévő rózsacsokorra. Pár percig még csak lustálkodom az ágyban, majd mivel látom, hogy idő elég gyorsan halad, bevetem az ágyat és egy frissítő reggeli fürdőt veszek. A mai nap is borzasztóan meleg lesz, ezért kosztüm szoknya mellet teszem le a voksom. A krémszínű szoknya illetve felső remekül kiemeli alakomat. Hajamat a forróság miatt a fejem tetejére csinos kontyba fogom. Magamra hintem még a kedvenc parfümömet, bele bújok a méreg drága, mellesleg kedvenc magas sarkúmba és lemegyek a földszintre.

Szokásos reggeli narancslevemet megiszom, és mivel időm nincs lustálkodni el is indulok munkába, a hotelba. Kiállok a fekete Infinitivel, ami a ház alatti hűvös garázsban pihent egész este és már száguldok is.

Muszáj időben beérjek a hotelba, hiszen holnap érkeznek az Eb miatt a csapatok. Utolsó simításokat ma végezzük, mindennek tökéletesen kell klappolnia. Nem téveszthetünk semmit. Beléptető kártyámat az érzékelőhöz érintem, így a sorompó felemelkedik én pedig begurulok az alaksori parkolóba.

A hátsó ülésről a papírjaimat az ölembe veszem és egyenesen a recepcióra sietek. Laura a csupa szív asszisztensem megugrik, ahogy a sok iratot az asztalra csapom.

-Kész vannak már a szobák? Úgy beszéltem Bernd Storck-kal, hogy kettesével lesznek a szobákba. Tökéletesre legyenek vasalva a párna huzatok illetve a törölközők. Fel kell tölteni a fürdő szobát is tisztasági szerekkel! –hadarom sebesen a főbb információkat, amiket Laura kis lapra kulcsszavakban ír fel. –Ha végeztek mindennel, akkor az összes szobát szeretném személyesen átnézni.

-Természetesen. A tisztasági szerek alig egy órája érkeztek meg, és már elvannak helyezve a szobákba. –mondja teljesen nyugodt hangnemben. Lehetetlen, hogy ilyen nyugodt. Én tiszta ideg vagyok már a holnapi érkezés miatt.

-Köszönöm a sok segítséget! Reggeliztél már Laura? – kérdezem, miközben kávét töltök egy kis csészébe.

-Csak egy almát ettem, de izgulok egy kicsit szóval többet nem is igazán tudnék enni. –ül le a bőrfotelba teljesen kimerülten.

-Én is így vagyok vele, és még a holnap hátra van…

Balázs szemszöge

Fáradtan szállok be a buszba amit a magyar nemzeti színek díszítenek. Hálát adok, hogy klímás így nem izzadunk be az ingbe, amit mindenkinek kötelező volt magára venni az egyen szerelés miatt. Elég hosszú utunk volt mire ide értünk Franciaországba. Repülőtéren megszálltak minket a sajtósok, ahol egyből interjúkat kellett adni.

Bőröndünket és edző táskánkat a busz csomagtartójába tesszük, majd mindenki felszállt és elfoglalja a helyét. Mellém Ádi vetődik le nagy gyorsan. Meg kell hagyni jó arc srác, utóbbi időben elég sok időt töltöttünk együtt és korához képest érett felfogása van. Nem is kérdéses, hogy kivel leszek így egy szobában majd a szállodában.

A repülőtérről az út a városig kb. fél óra, talán még sokat is mondok ezzel. Mindenki elfoglalja saját magát. Valaki zenét hallgat, olvas vagy éppen statisztikákat vizsgál a csoportunkban lévő csapatokról. Utóbbit pont a mellettem ülő Ádám teszi.

-Nagyon készülsz látom! –mosolygok rá biztatóul.

-Na igen! Tegnap nem is aludtam sokat. –túr bele a hajába idegesen.

-Fölösleges az izgalom. Most még! Elég lesz majd meccs előtt. –nevetem el magam egy kicsit .

-Kössz a bíztatást! –vág egy fintort, de tudom, hogy érti a poénomat.

Mint ahogy már mondta röpke 20 perc alatt oda is érünk a főhadiszállásunkra. Elég hatalmas szálloda, bár láttam már szebbet is az az igazság. Néhány fotós egyből képeket lő rólunk, amit majd az újságcikkekben feltudnak használni.

Vezetésemmel bemegyünk a kellemesen hűvös épületbe és a recepciónál várjuk a fejleményeket. Nagyon remélem, hogy van medence, mert jelenpillanatban semmire sem vágyom jobban, mint egy remek csobbanásra.

Lara szemszöge

Úristen! Megérkeztek! Eluralkodik rajtam az izgalom, és gyorsan átpörgetem az agyamban azt, hogy mindent elvégeztünk e amit kértek tőlünk. Már legalább hatszor ellenőriztem a dolgokat, ami nem normális.

A csodálatosan díszített busz alig 5 perce, hogy leparkolt a szálloda előtt, ezért papírjaimat felkapva lesietek a hall-ba, hogy üdvözölni tudjam vendégeimet. Laura velem együtt siet a bejárathoz ahol már távolról látjuk a csinosan felöltözött versenyzőket. A tömegben feltűnik Bernd Storck is aki egyből elindul felém, hogy üdvözölni tudjon.

Kezemben lévő tömérdek papírt remegő kezekkel a recepciós pultra helyezem. Alig engedem el őket mindenestül a földre zuhannak. Hát ez remek! Idegesen kezdem el felszedegetni a fontosabbnál fontosabb iratokat.

-Had segítsek! –szól egy erős, de még is szép férfihang mögülem és velem együtt kezdi el összeszedni a sok-sok nyomtatványt. Mikor sikerült összerendezni őket, felállok, Ő pedig átnyújtja azt az adagot ami nála van. Csodás kék szemekkel találkozom. Elképesztő! Szalad át villámgyorsan a gondolat az agyamon. Lehetetlen, hogy ennyire csillogjon és ilyen színe legyen.

-Köszönöm. –hebegem zavartam. Válaszként egy kedves mosolyt és egy vállrántást kapok. Összeszedem magam, megigazítom a blúzomat és a hajam, majd vázolom az egész csapatnak az elkövetkezendő hetekkel kapcsolatos információkat.